Tegnap (azaz vasárnap) két ekkora pudingos-almás-tejszines sütit sikerült sütnöm, de amikor az egyiket elfogyasztottuk, (természetesen két fogásos ebéd után) már a második adagra nem vágytunk :)
Ma jött az ötlet - és jöttek a gyerekek - gondoltam a megmaradt óriási almásomat beborítom tejszínhabbal. Amíg a tejszínhab verődött, jött a következő ötlet: maradt még egy adag csoki is. Na de mivel is kellene rátenni, mert azért nehogy olyan legyen már, mint a tegnapi.
Diszítő (író) eszközöm egy szál se, viszont volt egy hatalmas injekciós fecskendőm, de annak viszont a legvékonyabb tűje. Sebaj! Ötlet, csoki, fecskendő van, majdcsak kialakul valami.
Hát így született meg Adrikám névnapi -tortának ugyan nem nagyon nevezhető- süteménye, de hogy sokkal finomabb volt, mint a tegnapi friss, az már biztos !
Ebből az a következtetés, hogy ennek a tésztának legalább egy napot állnia kell, mert igy volt isteni.
Adrikám: (és minden Adriennek) Boldog Névnapot !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése